Karóra vízállóság

Amit a karórák vízállóságáról tudni kell

A karórák vízállósági jelöléseinek gyakorlati értelmezése

Meddig marad vízálló egy óra?

Melyek a leggyakoribb beázási okok?

Az óraüveg párásodásának lehetséges okai

Karórák műszeres vízállósági vizsgálata - nyomáspróba

A karórák beázásának leggyakoribb okai

Tapasztalataink azt mutatják, hogy nagyon sokan nincsenek tisztában a beázás fogalmával. Gyakran azt gondolják, hogy ha egy óra beázik, akkor abban szemmel láthatóan áll a víz. A félreértések elkerülése végett elöljáróban tisztáznunk kell a kifejezés karórákra vonatkoztatott jelentését.

Beázásról akkor beszélünk, amikor az óra belsejébe nedvesség kerül. Ennek mennyisége nagyon változó lehet. Ha nagymértékű beázás következik be, akkor az üvegen keresztül azonnal láthatóvá válik a behatoló folyadék. Az esetek nagy részében azonban alkalmanként csak kis mennyiségű nedvesség kerül az órába. Ennek viszont sokszor szinte semmilyen látható jele nincs, a bejutott nedvesség azonban ettől függetlenül könyörtelenül kifejti káros, korróziós, szerkezet romboló hatását. A tulajdonosa pedig eközben mit sem sejt az egészről, hiszen abban a tudatban van, hogy az órája vízálló. Szerencsés esetben ilyenkor az üveg időnkénti párásodása hívhatja fel a figyelmet a problémára, de ez is csak meghatározott fizikai körülmények teljesülése esetén következhet be, tehát lehet, hogy egyáltalán nem jelentkezik, vagy csak sokkal később, mint ahogy maga a beázás történt.

A vízálló karórák hátlapján és/vagy számlapján található egy jelölés, ami azt jelzi, hogy az óra gyárilag milyen szintű víz elleni védelemmel van ellátva. A besorolás az ISO 2281 illetve az ISO 6425 szabványok alapján történik. Amikor tehát az óragyártók egy bizonyos vízállósági jelöléssel látnak el egy órát, azzal ők azt szavatolják, hogy ez az óra a szabványban rögzített feltételeknek megfelel. Nem többet, nem kevesebbet. A vizsgálat körülményei és a gyakorlati használat során fellépő hatások nagyon eltérőek lehetnek. Ezért mindig körültekintőnek kell lennünk a vízben történő használat során.

Nagyon fontos tisztában lenni azzal, hogy egy adott kategóriába sorolt óra a gyakorlatban milyen körülmények között, és milyen tevékenységekhez használható biztonságosan a beázás veszélye nélkül. Figyelembe kell venni a fizikai törvényszerűségeket is, különös tekintettel a hőtágulásra, a mozgásból származó dinamikus nyomásra, de még az idő tényező is szerepet játszik. Ha ezeket figyelmen kívül hagyjuk, akkor bizony annak ellenére is beázhat az óránk, hogy az a műszeres vizsgálat során teljesíti a szabványban előírt feltételeket. Ilyen esetben pedig kizárólag az óra viselője okolható a nem rendeltetésszerű használatból eredő beázásokért.

Mit jelentenek a karórákon található vízállósági jelölések?

A kezünkön lévő karóra a használat során néha oda-oda koccan a környezeti tárgyakhoz, amit sokszor észre sem veszünk. Mindezekről azonban jól árulkodnak a tokon, üvegen megjelenő apró kis karcok, sérülések. Különösen igaz ez, ha egy nagyítón keresztül szemléljük meg az állapotukat. A kiálló részek - beállító korona, nyomógombok - különösen veszélyeztetettek a sérülések szempontjából, és ráadásul ezeknél a legapróbb sérülés is befolyásolhatja a vízállóságot. Elég egy pici görbület, és máris oda a vízállóság. Sokszor ennek kívülről semmi nyoma nincs, csak szétszedés után derül rá fény. Szintén nagyon gyakori, hogy az üveg szélén keletkezik egy nagyon pici kis csorbulat, vagy az üveget rögzítő illesztő gyűrű sérül meg. Az egyszerűbb műanyag tokos óráknál fordul elő, hogy az öregedés, illetve fizikai hatás következtében hajszálrepedés keletkezik az óraházon. Gyakran ennek egyáltalán nincs látható jele, mivel a repedés a tok belseje felé esik.

A hasonló esetek mind kihatnak az óra vízállóságára, és beázáshoz vezethetnek. Fontos, hogy amennyiben érezhetően hozzáverődött az óra valamihez, esetleg leesett, még akkor is érdemes bevizsgáltatni, ha a működésben nem tapasztalható semmilyen probléma. A vízállóság nagyon érzékeny tulajdonság, könnyen elveszíthető egy apró sérülés következtében is.

Az óratok különböző pontjain általában gumitömítések akadályozzák meg a víz behatolását. Ilyen tömítések találhatók a koronánál, a nyomógomboknál, a hátlapnál és az üvegnél is, bár ez utóbbi anyagában kissé eltér a többitől. Ezek a tömítések fokozatosan elöregszenek, felkeményednek, és elvesztik rugalmasságukat. Amíg egyáltalán nem kerül sor a használatra, addig ez a folyamat nagyon lassú, viszont egy átlagos használat mellett - a használatbavételtől számítva - kb. 2 évre tehető az az időszak, ami alatt még maradéktalanul betöltik szerepüket, de sok olyan tényező van, amely lényegesen lerövidítheti ezt az intervallumot. Ilyen pl. a por, klór (uszodákban), a rátapadó tusfürdő maradványok, sós tengervíz, gyógyvizek, és a különböző vegyi anyagok is. A fokozott izzadsággal járó verejtékezés is közrejátszik, egyes embereknek annyira erős, agresszív, maró hatású a verejtéke, hogy idővel szinte mindent megtámad, amivel érintkezik. A kiszáradt, rugalmasságukat elvesztő és eldeformálódott tömítések már nem tudják útját állni a behatoló víznek.

FIGYELEM! A tömítések elöregedéséből fakadó problémák leggyakrabban az elemcserét illetve javítást követően jelentkeznek! Az, hogy egy óra a megbontás előtt vízálló volt, még semmi garanciát nem jelent arra, hogy utána is vízálló marad! Ez a tömítések pillanatnyi állapotától, az öregedés fokától függ.

Erről bővebben a Meddig marad vízálló egy óra? című fejezetben olvashat.

Azoknál a tokoknál, amelyek oxidációra hajlamos fémötvözetből készülnek, egy idő után korróziós folyamatok indulnak el a felületükön. Ez lassan átterjed a tömítéssel érintkező felületekre is, majd később beázáshoz vezet. Ez a jelenség is azok közzé tartozik, amelyek legtöbbször elkerülik a tulajdonos figyelmét, ezért általában csak a műszeres vizsgálat, vagy ennek hiányában a beázás után derül fény rá. Szerencsére azokat az órákat, amelyeknek a tokja nemesacélból, vagy titániumból készül, ilyen veszély nem fenyegeti. Ezt a tényt érdemes szem előtt tartani az óravásárlásnál is.

A beázások az esetek nagy részében elkerülhetők lennének. A rendeltetésszerű használat nagyon fontos tényező - ez épp úgy vonatkozik egy vadonatúj órára, mint mondjuk egy öt éve használatban lévő társára is. Tisztában kell lennünk az óra képességeivel, és soha nem szabad átlépni a korlátokat.

Az apró sérülésekre, illetve a tömítések öregedésére visszavezethető beázások kockázata jelentősen csökkenthető, ha betartják az óragyártók ajánlását, miszerint a megbontások után, illetve legalább évente egyszer (pl. a strandszezon kezdete előtt) be kell vizsgálni az óra vízállóságát. Nagyon fontos tehát, hogy minden egyes megbontás után (elemcsere, javítás alkalmával) megtörténjen a vízállósági teszt, mert a tömítések pillanatnyi állapotáról csakis a műszeres nyomáspróba segítségével kaphatunk megbízható információt.

Néhány jó tanács a vízállóság megőrzésére, a beázási kockázatok minimalizálására

• Tisztában kell lenni az óra vízállósági jelölésének gyakorlati jelentésével
• Nem csak ismerni kell, be is kell tartani a megkötéseket, különös tekintettel a vízállósággal kapcsolatos fizikai törvényszerűségekre (hőtágulás, dinamikus nyomás)
• Nem szabad elfelejteni, hogy minden megbontás után el kell végezni a vízállósági vizsgálatot, mert ez az egyedüli módja annak, hogy információt kapjunk a tömítés pillanatnyi állapotáról (óragyártók ajánlása)
• Soha nem szabad házilag elemet cserélni az órában, mert ez legtöbbször beázáshoz vezet. A kellő gyakorlat és a célszerszámok hiánya miatt a nyitáskor vagy a visszazáráskor megsérül a tömítés, nem tudják kellően visszazárni a hátlapot, nem tudják megfelelően megtisztítani, vagy megsértik a tömítési felületeket, nem tudják az adhéziót elősegítő speciális anyaggal lekezelni a tömítést, stb.
• Csakis olyan helyen ajánlott elemet cseréltetni, ahol a műszeres vízállósági vizsgálat feltételei adottak (óragyártók ajánlása). Ha nem történt nyomáspróba, akkor a továbbiakban "Nem vízálló"-nak kell tekinteni az órát a használat során.
• Bármilyen apró sérülés esetén, továbbá minden megbontás után, de évente legalább egyszer be kell vizsgáltatni az órát a vízállóság szempontjából